Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz, s hozzám bújsz. Majd gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz, mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted, miközben elmész és nézni akarom, ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod, hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV-t nézünk és hozzád bújni, akkor, amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága. Melletted akarok lenni, miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"-eket feltenni, mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel.

Az az érzésem, hogy mi tökéletesen összeillünk. Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok belőled és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Szükségem van RÁD!  :)

A fájdalmak, amiket okozol, lassan elnyomják azt a SZERELMET, és BOLDOGSÁGOT, amit éreznem kéne melletted. Amikért még mindig, minden kétely és rossz érzés ellenére melletted maradok. De lassan kezdek kimerülni...

Azért vagy kapcsolatban, hogy boldog legyél, mosolyogj, nevess, emlékeket csinálj. Nem azért, hogy folyton ideges legyél, fájjon és sírj ... !!

Már csak álom vagy, de álmaim közül a legszebb. Csodaszép szemeid elbűvöltek, mosolyod átmelegítette lelkemet. Őszinte ölelésed feledésre bírta gondjaim és forró csókjaid felejthetetlen pillanatok lettek. Minden mi te voltál és aki melletted lehettem, ma már csak emlék a szívemben. Melletted boldogságra leltem, mely új erőt adott és tudatta, hogy kellesz nekem.

Volt már úgy, hogy eszedbe jutott egy régi ismerős vicce, és nevetni kezdtél, aztán befurakodott az elmédbe valami más: hogy képes vagy nevetni egyedül a sötétben, ha csak rágondolsz... Ez az ember biztos nagyon fontos neked..

Minden embernek van egy gyenge pontja, ahol a legjobban szerethető és ahol a legjobban meg lehet bántani .

Egy nőt nem elég egyszer megszerezni.. Folyamatosan küzdeni kell érte hogy a tiéd maradjon!:)

Tudod hiába , hogy a hét 5 napján együtt vagyunk, ha nem érzem , hogy szeretnél.. máshoz is oda tudok bújni és mást is tudnék szeretni akár .. de én téged szeretlek, és ha te is szeretsz, akkor éreztesd velem, mert olyan magányos vagyok nélküled.

Soha nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod - mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott és megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz - éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem - szerelmes leszek.

"Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon. És letörölni, azt nem engedem. Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben."

,,Mielőtt megítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet.Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz..,,

A veled töltött idő ráébresztett arra, mi hiányzott eddig az életemből. Minél többet vagyunk együtt, annál inkább veled képzelem el a jövőt. Ezt korábban senkivel kapcsolatban nem éreztem! Sőt, lehet, hogy nem is fogom. Mielőtt megismertelek, soha nem voltam szerelmes! Bolond lennék, ha nem küzdenék érted!

Elveszítettél? - Sajnálom...Hogy hiányzom? - Elhiszem. Megtettél mindent, hogy megtarts? - Te is tudod, hogy nem. Ja, hogy szeretsz? - És ezt eddig miért nem mondtad??? - Jaaa..mert féltél, hogy akkor gyengének tűnsz előttem. - Ha mondtad volna, talán most is a tiéd lennék...

˝ átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. lábujjhegyre álltam. lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. sosem lenne merszem megfogalmazni, mert úgysem tudnám, mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. meglehet, felemelt, a lábam nem érte a földet. ˝

A nő nem a szuperhímre vágyik, nem a hercegre a fehér lovon. Persze az egója meg-megszurkálja, egy-egy éles megjegyzéssel megpiszkálja a férfit, de nem Mr. tökéletesre van szüksége, hanem egy olyan hús-vér férfira, aki szeretettel, figyelemmel és megbecsüléssel öleli körül.