Nagyonnn meleg van!!!! Teljesen megkattanok tőle. Aludni sem tudok... patakokban folyik rólam a víz ^^  de hát a nyár erről szól... napsütés és negyven fok. De van ennél nagyobb gondom is. Egyszerűen nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Egyszer azt érzem,hogy minden tökjó-meseszép...és vagyok a legboldogabb ember a világon,,máskor meg nem tudom... nem tudom eldönteni mit érzek.. Ez nem olyan "már nem szeretem" dolog,,mert szeretem nagyon... csak folyton az jár a fejemben,hogy mi van ha ő másképp érez. Mivan ha Ő már megunta ezt az egészet...Vagy lehet,hogy csak egy púp vagyok a hátán... ,,feleslegesen ölelem meg,,mert nincs szüksége rám.. tudná élni az életét nélkülem is :(( Amikor nem találkozunk fáj a hiánya.. megőrülök,,csak ,hogy újra láthassam . De félek.. mi van ha ő nem így érez?? ..vajon én is hiányzom neki?! Az fáj a legjobban,hogy ő tökjól elvan a munkahelyen..haverok.. egykét sör,, (meg persze a munka,,de ez mellékes) - és természetesen nincs ideje rám. Sokszor még felhívni sem tud.. írni sem. És rossz érzéssel tölt el ez az egész... nem beszélve a félktékenységről.;,hiszen több időt tölt egy másik lánnyal,mint velem. Ki ne lenne ilyen helyzetben féltékeny?! Amikor nem tudom,hogy mit csinál,,hogyan viselkedik másokkal... Nem tudom.. egyszerűen nem tudom mi ez az egész.. hogy kellene kezelni a dolgokat :/