És igazából ma sem tettem meg... pedig már tegnap sort kellett vna rá keríteni. Nem azért,mert nem szeretem... hanem mert egyszerűen már nem bírom elviselni,hogy mindenért engem hibáztat,,hogy mindenért én vagyok a rossz... én csinálok mindent rosszul... semmit sem teszek a kapcsolatért. ... ez fáj a legjobban. hogy szívem lelkem kiteszem érte... próbálok mindent úgy csinálni,hogy jó legyen neki.. .NEKI! és nem nekem. Annyi minden jóról lemondtam,csak miatta... és akkor ez a hála. ,hogy már nem érzem,hogy szeretne. lehet,hogy ez így van rendjén?! ,hogy egyszer minden elmúlik... egyszer végleg magára marad az ember és nem viszonozzák a szeretetét? nem feltétlenül a szerelmet. - a másik nagy probléma pedig a bizalom. - azzal teljesen egyetértek,hogy nem adott rá okot,hogy ne bízzak meg benne... de sajnos nemtudok... egyszerűen nem megy,hogy teljesen megbízzak benne. nemtudom miért.. és ez még jobban elszomorít :((  de akármennyit sírok miatta,,és akármennyit szomorkodom..végül mindig ugyanoda lyukadok ki: szeretem :(   - de lassan ideje lenne továbblépnem. -azthiszem. Élvezni szeretném az életet... ha vele nem megy;akkor sajnos nélküle. // vagy valaki mással... van udvarlóm bőven... de erről egyenlőre nem nyilatkozom :) csak reménykedem benne,hogy lesz valaki,akivel tényleg boldog lehetek :')